Folyamatos a vita a közfoglalkoztatási programok körül. Leszámítva azt a tényt, hogy a diskurzus legtöbbször sekélyes vagy felszínes - tudomásul véve azt, hogy a felek legtöbbször nem tudják milyen közfoglalkoztatási programok vannak egyáltalán - felvet egy érdekes kérdést.
Mi legyen a sorsa azoknak a tömegeknek akik annyira alulképzettek, hogy írni olvasni sem tudnak, soha sehol nem dolgoztak, az állami ellátórendszerekbe soha semmit nem tettek be, csak kivettek belőle?
Mert miről is szól egy ilyen szomorú életpálya jelenleg? Megszületik valahol egy szegény elgettósodó városrészben, vagy lecsúszó faluban. Az iskolában nem hajlandó tanulni, magát az iskolarendszert is ellenségnek tartja. Szociokulturális környezete miatt megveti a munkát a tanulást, rosszabb esetben terrorban tartja a környezetében lévő kortársait. Ez a folyamat addig súlyosodhat, hogy a normálisnak mondható szülők elviszik a csemetéiket a suliból, és egy lefelé gyorsuló spirál alakul ki. Aztán a suliból kikerülve már szenvedélybeteg. Dohányzik, sok esetben iszik vagy drogokkal él. Munkahelye nem lesz, nem is keres. Amennyiben városi kezdi beszippantani az alvilág, vagy egyszerűen lóg cselleng sodródik. Egy falu esetében ingerszegény belterjes társadalmi létben beszükül, a nyilvánvalóan kevés pénz miatt amit az ellátórendszerekből ki tud venni feszült, alkalmi lopásokat is elkövethet. Amennyiben nő, hamar szül, gyerekek utáni támogatásokat veszi fel, tb-t soha nem fizet, hisz újra és újra szül. Hamar tönkremegy az egészsége a rossz életkörülmények, alkohol, dohányzás elégtelen táplálkozás miatt. Leszázalékolásba menekül ha tud, rokkantnyugdíjból vegetál. Persze ennek a folyamatnak vannak árnyalatai, és nem kevererendő össze azokkal akik szakmákat tanultak és egyszerűen a sorsuk az, hogy hiába akarnak, nem találnak munkát és az ingatlantulajdonuk annyira értéktelen, hogy nem tud átköltözni más országrészbe.
A tömegdemokráciák és a liberális filozófiák eltorzulása a következő csapdahelyzetbe kergette a nyugati társadalmakat. Ezek a fent említett százezrek szavaznak, így a politikusok kénytelenek valamennyire az aktív társadalmi rétegek ellenére is kiszolgálni vagy legalább nem magukra haragítani őket. A baloldali munkásmozgalmak elérték a kezdeti valóban durva kizsákmányolás miatt a minimálbér bevezetését. Tóta W. írt egyszer egy provokatív cikket ennek eltörléséről, a lényegi mondanivalójával magam nem értek egyet, de a felvetett probléma valós. A minimálbér léte kiszorítja ezeket az embereket a valódi munkaerőpiacról. Egyszerűen azért, mert képtelenek kitermelni havonta a bérüket és a rárakódó közterheket. Képtelenség elvárni bármelyik piaci szereplőtől, hogy olyan embereket alkalmazzanak aki írni olvasni is alig tudnak, produktivitásuk szinte semmi, kulturálisan teljesen más mintákat követnek mint a munkadók által elvárt.
A képlet egyszerű, a minimálbér léte a liberális jogvédők által folyamatosan közvetített emberi jogok hamis képe, a politikusok bénultsága csapdahelyzetbe kergette ezeket a társadalmakat. Képtelenek kimondani egyenesen, hogy van a társadalomnak egy igen komoly rétege akik a modern piacgazdaságban a munkaerőpiacon életképtelenek, feleslegesek. Ennek okait fent vázlatosan közöltem, és igen, nekik is nagy felelősségük van a helyzet kialakulásában.
MIt lehet tenni ilyenkor? Vagy folyamatos segélyekkel kisegíteni őket, vagy egyéb állami programokat indítani mint pl. a közfoglalkoztatás. A társadalom szerintem jogos berzenkedéssel fogadja, hogy munka nélkül valaki életmódszerűen pumpolja az állami ellátórendszereket. A FIDESZ jogosan értékelte át ezt a helyezetet, felülvizsgáltatta a rokkantnyugdíjak körét, megszüntette a kedvezményes nyugdíjakat, elindította a tömeges közfoglakoztatást. Sajnos a gyors politikai haszon reményében ezt a rendszert a magát demokratikusnak hazudó ellenzék és csatolt sajtója folyamatosan agresszívan támadja. Rabszolgaságnak és kizsákmányolásnak titulálják, primitív politikai célok érdekében próbálják maguk mellé állítani azokat akik ebben a rendszerben dolgoznak, mindenféle opció felmutatása nélkül, hogy mi lenne, ha ez nem lenne. Ők mit tennének ezekkel a társadalmi rétegekkel? Segélyeznék, vagy kötelezné kvótákkal a munkaadókkal, hogy alkalmazza őket? Mi a javaslata vajon?
A modern demokráciák átka, hogy nem lehet valós vitákat folytatni társadalmilag érzékeny témákról. A vélt emberi jogok annyira torz képet öltöttek, hogy képtelenség elmondani ezeknek az embereknek öszintén, hogy feleslegesek a munkaerőpiacon. Miért ne lehetne kijelenteni, életedben egy percet nem tanultál, soha nem igyekeztél, nem értesz semmihez? Ez az igazság. Nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, képtelen vagy értéket teremteni, és nem fogunk több segélyt fizetni. Egy lehetőséged van, a közfoglalkoztatás. Reméljük, hogy rád ragad némi munkakultúra, rájössz, hogy a segélynél több a közfoglalkoztatási bér, és hátha majd egyszer elhelyezkedsz máshol, de addig ne követelőzz, ne ugrálj, mert max. ez jár neked.
Véleményem szerint a közfoglalkoztatás az egyetlen ésszerű lépés ezen rétegek bevonására, és igen, kell mögé az ostor, a segélyek elvesztésének lehetősége belekényszeríti őket a munkába, ami helyes. Még egyszer a végén ismét nyomatékosítom, tudom, hogy egy csomó tanult ember is dolgozik közfoglalkoztattként, valódi értéket teremtve, ez a poszt nem róluk szól!
